AULA

Egyetem  – térségi szerepkörben

Arra van-e ítélve egy vidéki térség, hogy a fejlődés tekintetében mindig fáziskésésben legyen, mindig  felzárkózási gondjai legyenek? Mindig csak a felhalmozott lemaradások behozásával kell foglakoznia vagy volna lehetőség más forgatókönyvre is?  Van-e a vidéki térségnek olyan kitörési lehetősége, amely elébe megy a várható folyamatoknak? Ezek a kérdések  jogosak, hiszen ma egyre többet beszélünk  az információk szabad áramlásáról, a globalizáció nyújtotta előnyökről. S okkal gondolhatunk arra, hogy a vidéki térségek is megszabadulhatnak korábbi függőségeiktől, kötöttségeiktől.

Sok példa igazolja, hogy vidéki térségek számára az egyik kitörési pont a felsőfokú képzéshez kapcsolódik. Olyan egyetemhez, amely nem követi, hanem úgymond húzza maga után a vidéki térséget. Olyan egyetemhez, amely a térség számára egyfajta modernizációs hajtóerőként működik.

Lehet-e ilyen egyetemet építeni, működtetni a székelyföldi térségben?

A válasz lehet igenlő, de kettőn áll a vásár. Egyfelől az a kérdés, hogy maga az egyetem miként tekint a térségre?  Másfelől pedig:  miként tekint  a térség (még pontosabban a szélesebb értelemben vett térségi elit)  az egyetemre?

Ezek a kérdések, mint ahogyan a válaszok is a Sapientia esetében ugyancsak  aktuálisak. Részben azért, mert a székelyföldi térség fejlődése – minden részeredmény ellenére -  meglehetősen vontatottan halad. Másfelől pedig azért, mert az európai felsőoktatási térben napirendre került az egyetemek szerepváltozása, s ez a fontosnak mutatkozó változás  ebben a térségben is előnyt kínál.

A változás mögött egyszerű fölismerés áll:  a felsőoktatásban rejlő szellemi kapacitás nincs kellően kihasználva, a gazdasági és  társadalmi  versenyképesség, illetve a foglalkoztatás gondjainak megoldásában az egyetemek  egyelőre nem vállalnak kellő mértékű  szerepet.  Ezen változtatni kell, hirdetik  az európai felsőoktatás jövőjével foglalkozó szakmai anyagok.

A változás új egyetemi paradigmát körvonalaz , s ez a Sapientiához hasonló kis egyetemek számára különösen érvényes.   A változás lényege a következőben ragadható meg: a hagyományos oktatási és kutatási szerepkör mellett az egyetemeknek a továbbiaknak hangsúlyosan kell vállalniuk az úgynevezett „harmadik szerepet” is, nevezetesen a regionális elkötelezettséget.

Mit is jelenthet ez?  Csak a legfontosabbakat említeném.

Az egyetemeknek  meg kell barátkozniuk azzal a  gondolattal, hogy a regionális elkötelezettségek kialakítása és  tényleges gyakorlása nélkül nem tudnak fennmaradni.  A klasszikus ”tudásosztó” elithely modellt fel kell cserélniük a komplex  „tudásplatform” működtetésének modelljével.

Működtetniük kell  valamiféle  „interfész-szerepet”  a térségi intézmények és társadalmi szereplők viszonylatában

Az egyetemnek lépéseket kell tennie abba az irányba, hogy valamilyen mértékben tényleges gazdasági szereplővé váljon

Ez a lényeges szerepváltás  összefügg azzal, hogy a gazdasági szektor fokozatosan elveszíti a környezet és a társadalom feletti egyértelmű dominanciáját. A szerepek megváltoznak,  főszereplővé a környezet lép elő,  ez befolyásolja társadalom alakulását, s a gazdaságnak  idomulnia kell az előbbi kettő elvárásaihoz.

Az új egyetemi paradigma modelljét a Sapientia EMTE esetében  is feltétlenül érdemes megfontolás tárgyává tenni. Ehhez persze  magának az egyetemnek is még sokat kell változnia, fejlődnie. A belső építkezés szakaszának lezárultával, az eredményes szakmai akkreditáció után (bár a politikai döntés még várat magára) az egyetemnek nyitni kell a térség irányába, partnerségi, együttműködési kapcsolatokat kell kiépítenie. A Műszaki és Társadalomtudományi Kar most formálódó fejlesztési stratégiája ezt a célt követi, a napi munka keretében ebbe az irányba teszünk lépéseket.  Nyitás a térség irányába, megmutatkozás kiadványok, szakmai rendezvények, hírlevelek, közösségi portálok,  tévéműsorok, újság révén.

Meggyőződésünk, hogy törekvésünk  befogadó, támogató, együttműködő térségi szereplőkre talál.

Dr.Biró A. Zoltán

dékán

A kutatás kreatív, hasznos munka

Interjú dr. Bodó Juliannával, a Társadalomtudományi Intézet oktatójával

Dr.Bodó Julianna 2002-től oktat a Sapientia Társadalomtudományi Tanszékén, 2008-tól egyetemi professzor. Az 1980-as évek közepétől folytat rendszeres kutatói és publikációs tevékenységet, elsősorban  a kulturális antropológiai  módszertana alapján.   Fontosabb kutatási témakörei: a kollektivizálás társadalomtörténeti elemzése, a szocializmus ünneplési gyakorlata,  interetnikus kapcsolatok,  a külföldre irányuló munkamigráció.

Aula: Közismert, hogy nemcsak az egyetemen folytat oktatói tevékenységet, hanem kutatóként is dolgozik a KAM – Regionális és Antropológiai Kutatások Központjában. Kérem, beszéljen arról, hogyan kapcsolódik egymáshoz ez a két tevékenység!

Bodó Julianna: Megalakulása óta dolgozom a KAM-nál, egyik alapító tagja vagyok az intézménynek. Az az érdekes, hogy ez a kutatóintézet tulajdonképpen kétszer alakult meg: először a 80-as évek elején, amikor különböző elnevezések alatt, különböző formákban működött félig látható, félig rejtőzködő csoportként, ahogyan az akkori helyzet ezt megengedte. Második megalakulása 1990 januárjára tehető, amikor már lehetőség nyílt arra, hogy hivatalos társadalomkutató intézményként jelentsük be magunkat.

Aula: Ez tehát azt jelenti, hogy már jóval a Sapientia megalakulása előtt elkezdődött tudományos, kutatói tevékenysége.

B.J.: Igen, és nagyon sok tekintetben a KAM-nál folyó munkát a csíkszeredai Sapientia Társadalomtudományi Intézete szakmai előzményének tekinthetjük. Előzmény egyrészt azért, mert a KAM alapító tagjai ma szinte mindannyian egyetemi oktatóként is dolgoznak itt a Sapientián vagy más egyetemeken, itt alakult ki tehát az a megalapozás, amely a társadalomtudományi érdeklődést, a szakmában való elmélyedést, illetve a kutatói tapasztalatokat jelentette, és amelynek birtokában jöttünk ide tanítani. Ugyanakkor azt is meg kell említenem, hogy még a Sapientia létrejötte előtt vendégtanárként a KAM kutatói több egyetemen tartottak kurzusokat Budapesten, Miskolcon, Pécsen, Kolozsváron. Ezek a vendégtanári meghívások voltak, és a Kelet-Európában akkor formálódó-intézményesülő antropológiai oktatás keretében mentek végbe. Tehát maga az egyetemi oktatói munka sem volt előzmények nélküli, de rendszeressé ez a tevékenység itt a Sapientián vált.  A 90-es években ugyanakkor több fiatal nőtt fel intézményünkben, akik itt kaptak lehetőséget arra, hogy szakmai tapasztalatokat szerezzenek, és elinduljanak a kutatói, oktatói pályán.

Aula: Ez a kapcsolat tudtommal most is élő.

B.J.: Így van, az Sapientia Társadalomtudományi Intézete és a KAM között többféle kötelék létezik. Oktatók, diákok nemegyszer kapcsolódtak be a KAM  kutatásaiba, használják az intézet szakmai kapcsolatait.  Az intézet könyvtára nem nyilvános könyvtárként működik , de a diákok előtt nyitva áll,  nem ritkán használják szakmai adatbázisunkat is.

Aula: Publikációs listájában az utóbbi időszakban kiemelt helyet foglalnak el a migrációval kapcsolatos írások.

B.J.: Igen, az utóbbi néhány évben valóban erre a területre fókuszáltam szakmai tevékenységemet. Ennek persze, szintén megvannak a maga előzményei, és nem véletlen, hogy ugyancsak a KAM-hoz kapcsolódnak. A migrációval foglalkozó kutatások tulajdonképpen már a 90-es évek első felében elindultak, amikor nyilvánvalóvá vált, hogy a külföldi munkavállalás jelensége a Székelyföldön jelentős méreteket kezd ölteni. Módszeresen kezdtük tehát figyelni ezt a folyamatot, első könyvünk ebben a témában 1996-ban jelent meg. Mivel a Székelyföldről külföldre irányuló munkamigráció azóta is jelentős, természetes, hogy továbbra is érdeklődéssel követtük ezt a jelenséget. A 2000-es években a munkát már az egyetem keretében folytattam a következőképpen. Beindítottam a szociológus hallgatók számára egy olyan kurzust, amelyen e társadalmi jelenséget nemzetközi szakmai keretbe tárgyaltuk, ugyanakkor igyekeztem megteremteni a téma megértésének azt a kontextusát, amely a székelyföldi munkamigrációt egy komplex társadalmi-kulturális entitás részeként értelmezi. Itt a diákoknak lehetőségük volt megismerkedni a jelenben folyó munkamigrációnak a nemzetközi és hazai szakirodalom által felvetett kérdéseivel, néhány kurrens kutatási tapasztalattal és elméleti felvetéssel. Már az első ilyen kurzuson azt a feladatot kapták a hallgatók, hogy kipróbálják a terepen a „vendégmunka-kutatást”: mindenkinek interjút kellett készítenie egy külföldre járó vendégmunkással, természetesen alapos felkészülés után.  Nagyon sok jó anyag gyűlt össze, ugyanakkor több diák is rátermettséget mutatott. Akkor gondoltam arra, hogy ezt a munkát tovább lehetne folytatni, most már konkrét kutatás formájában.  Három alkalommal nyertük el a Sapientia Kutatási Programok Intézetének támogatását ebben a témában, a projektekben oktatók és diákok alkották a munkacsoportot.   A munka eredményeként megjelentettünk két tanulmánykötetet, több folyóirat-publikáció is napvilágot látott, sor került konferencia-szereplésekre, és nem utolsósorban, a munkacsoport néhány diák tagja ebből írta államvizsga dolgozatát. Nem meglepő, hogy ezek a dolgozatok sikeresek voltak, hisz szerzőik alapos szakmai és terepen végzett munka előzményeként nyúltak a témához.

Aula: A végzős diákok nemcsak migrációs témában fordulnak önhöz diplomamunka irányítása céljából. Melyek ezek a témák?

B.J.: Mivel kulturális antropológiával foglalkozom és tanítom is ezt a tárgyat, a hozzám forduló hallgatók azok közül kerülnek ki, akik az antropológiai szemléletmód, módszer iránt éreznek vonzalmat. Mindenkit azzal biztatok, hogy a kutatás kreatív, hasznos munka. Természetesen a témák körét valamelyest szűkíteni kell, hisz az egyes szakantropológiák már annyira „szakosodtak”, hogy nekem is be kellett határolnom néhány területet. A migráció mellett így kapott helyet a városantropológia,  az ünnepek, ceremóniák világának elemzése, az interetnikus kapcsolatok világa. Olyan területeket ajánlok, ahol magam is rendelkezem kutatási tapasztalatokkal, ahol egyéni vagy munkatársaimmal közösen végzett projektekben dolgoztam/dolgozom. A szociológusok mellett kommunikáció szakos diákokat is tanítok, ők is alkalmazhatják az antropológiai szemléletet és módszert dolgozataikban. Több olyan munkát is irányítottam, ahol a tömegmédia, pl. a reklám vizuális elemzését végezték el, társadalmi-kulturális kontextusba helyezve e tömegkommunikációs termékeket.

Aula: Mit  tanácsol azoknak a diákoknak, akik vonzalmat éreznek a kutatói munka iránt.

B.J.: Mindenekelőtt azt tanácsolnám, hogy legyenek nagyon kíváncsiak, illetve semmit se fogadjanak el úgy, amilyennek első, felületes rátekintésre tűnik. Világunk, annak minden jelensége sokkal bonyolultabb annál, mint amit egy-két készen kapott sztereotípiával el tudunk intézni.  Ha a beidegződésektől meg tudnak szabadulni, ha hajlandók ezeken felülkerekedni, máris jó úton járnak. Persze, ez csak a kezdet. Utána jön maga a munka.

 

Fiatal kutatók munkáiból

  „TÉRSÉG – FEJLESZTÉS – TUDOMÁNY” címmel jelent meg a Társadalomtudományi Intézet újabb kiadványa. „A Magyar Tudomány Ünnepe” rendezvénysorozat keretében szervezett konferencián a KAB – Alkalmazott Társadalomtudományi Szakbizottság fiatal kutatói, a Sapientia EMTE csíkszeredai Társadalomtudományi Intézetének oktatói és végzett szociológus hallgatói mutatták be – egész napos program keretében – kutatómunkájuk eredményeit. A Szakbizottság negyedik, 2010. évi konferenciáját teljes egészében a fiatal szakemberek számára ajánlotta fel. Így a rendezvény fő témája a romániai magyar tudományosság jövője, fiatal szakemberek  a tudományos utánpótlás alakulása, intézményi és személyi feltételrendszere volt. Az ehhez kapcsolódó diskurzust kívánja a konferencia kötet is támogatni.

A rendezvény elsőként fiatal kutatók szakmai eredményeit vette számba. A konferencián 18 előadásra került sor, ezekből készült a tanulmány kötetet alkotó 16 rövid tanulmány. A tanulmányok nagy többsége folyamatban lévő vagy nemrég lezárt PhD kutatások szakmai anyagaira alapoz, mások nagyobb szakmai programokból vagy egyéni kutatásokból mutatnak be újabb eredményeket. Külön színfoltja a kötetnek az a négy tanulmány, amely a szociológia-vidékfejlesztés szak végzőseinek diplomamunkáiba nyújt betekintést.

A témák szempontjából sokszínű kötet több olyan írást is tartalmaz, amely a migráció kérdésköréhez kapcsolódik, de az oktatási rendszer decentralizációját vagy a felnőttképzés helyzetét vizsgáló anyagot is olvashatunk. Továbbá a vallásgyakorlat és hit kérdéseit tárgyalja egyik írás, míg a székelyföldi női vállalkozók helyzetével kapcsolatos eredményeket mutat be egy másik. Más tanulmányok pedig a kommunikáció vagy a információs társadalom területének egy-egy szeletéről hoznak kutatási eredményeket, míg ismét mások az éghajlatváltozás szociológiai megközelítéseit vagy éppen az etnicitás és fogyasztás összefüggéseit vizsgálják.

A konferencia szakmai kerekasztallal zárult, ennek keretében a résztvevők azokat a kérdéseket járták körül, amelyek a fiatal szakemberek számára a székelyföldi térségben különösen aktuálisak. Ahogyan az előszóban a szerkesztők jelzik, a fiatal szakemberek szakmai pályája „attól is függ, hogy miként működik a romániai magyar tudományosság intézményes kerete, milyen eszközöket és ösztönzőket kínál a munkavégzéshez, a szakmai eredmények megjelenítéséhez, a szakmai kapcsolathálókba való beilleszkedéshez”. A rendezvény és a kötet a meglévő feltételeket kívánja erősíteni, a tudományos utánpótlás folyamatát támogatni.

Kiss Adél

szerkesztő